03.Fejezet ---> A titok , ami idecsalogatott

      Amint hazaértem egy fénylő doboz hullott le az égből, ami, majdnem engem is eltalált. Felvettem és kinyitottam, majd hatalmas sárga fénytől káprázott a szemem. Egy kicsiny állatka vette át a helyét, amiről még azt sem tudtam, hogy micsoda.

       -  Mi vagy te? Vagy ki vagy te? - amint ezek a kérdések elhagyták a számat, ő közelebb jött és szóra nyitotta száját.

      -  Én egy kwami vagyok. A nevem Suny.

      -  Sun? Mint nap?

      -  Vannak miraculous kwamik is, de az én fajtám felettük áll. Én vagyok a nap elemének őrzője, de az erőm csak, akkor nyilvánul meg ha a nyaklánc, ami a dobozban van, rajtad van. A várost nemsokára gonosz erők fogják uralni, de a segítségeddel le lehet győzni őket. Általam át tudsz változni Napsugárrá, és ehhez nem kell mást tenned, mint megnyomnod azt a kék követ. Te a miraculous hősöktől különbözöl, mert nekik van egy titkos képességük, amit átváltozásuk során használnak fel, de te erőd benned lakozik. A fegyvered segítségével tudod használni az erődet, amire rájössz magadtól, hogy hogyan kell használni. Ezek a fontos dolgok, de vigyázz, mert van egy szabály, nem fedheted fel a kilétedet senkinek sem. - mondta a kicsi kwami, és én meg lesokkolva álltam előtte.

        Egy ideig beszélgettünk, de én még mindig nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen jövő vár rám. Idő közben én megcsináltam a leckémet, és a végén arra eszméltem, hogy hazajöttek a szüleim. Én köszöntöttem őket, aztán órák elteltével lefeküdtem aludni.
       Volt egy nagyon furcsa álmom.Egy tetőn álltam, és madarakkal voltam körül véve, de ők, mintha nem láttam volna engem....

    Nagyon furcsa volt. Egy katica ruhába bújt lányt, és egy macska ruhába bújt fiút láttam magam előtt, de ők még mindig nem láttak engem. Az egyik a jojóját pörgette, a másig meg a botját. Egyszer csak a madarak szétszéledtek és körbe vették őket. Vagy megakarták őket támadni, vagy nem tudom. Nem láttam többet belőle, mert felébredtem és a szemembe erős fény világított. Gyanítom, hogy reggel van és el fogok késni, de nem. Rápillantottam az ébresztő órámra és még csak nyolc óra volt, ami azt jelentette, hogy még egy teljes órám van arra, hogy elkészüljek.

      Gyors iramban elvégeztem a reggeli teendőimet, aztán leültem a gép elé, és rákerestem arra a két személyre, akiket az álmomban láttam, de nem találtam róluk semmit sem.

      Mégis volt egy oldal róluk, amihez fél óra kellett, hogy megtaláljam. Az oldal neve Katicablog. A bejegyzések már törölve voltak, de a címéből gondoltam, hogy köze lehet az álmomhoz, ezért rákerestem a szerkesztőjére is. Suny észrevette, hogy valami nagyon aggaszt, ezért közelebb jött hozzám és rákérdezett:

        -  Mi nyomja a szívedet? - kérdezte tőlem aggódva, amire eszembe jutott, hogy ő egy kwami és biztosan tud valamit ezekről a személyekről. Nem inkább nevezzük őket hősöknek.

        -  Párizsban az elmúlt években jártak hősök, vagy voltak itt? - a kérdésemre nem kaptam választ. Leszállt az íróasztalomra, jelezvén, hogy valami baj van. Szemei nagyra kerekedtek és megszólalt.

      -  Ez hosszú történet. Nem árulhatom el. Legyen elég annyi, hogy ők Katicabogár és Fekete Macska akik egy évvel ezelőtt legyőzték az ellenfelüket, de még azon a napon eltűntek. - mondhatta tovább volna, de nem tette. Mintha nem akarná elmondani nekem, hogy mi is folyik itt valójában.

    A szüleim megint korán reggel elmentek dolgozni, ezért nekem kellet észrevennem, hogy indulnom kell az iskolába. Felvettem a táskámat és mikor kimentem a kapun barátnőim kint vártak rám, hogy végre elindulhassunk. Nem beszéltem a tegnapi nap történtekről, mert baj lett volna belőle, és amúgy sem értenék meg. Tegnap még boldogan éltem az életemet, de ma már ott tartok, hogy hazudok a családomnak és a barátnőimnek is egyaránt. Negyed órán belül odaértünk az iskolába, de a hétköznapi látvány helyett sokkoló felfedezés tárult a szemünk elé. Az iskola egész épülete lángokban állt és belülről sikoltozó emberek hangjára lettünk figyelmesek. Barátnőim elfutottak, de nem tudom, hogy miért.

     Én elfutottam egy oszlop mögé, hogy kitaláljam, hogy mit tegyek. Suny előbújt a táskámból és biztatóan nézett rám. Feltehetőleg azt akarta, hogy most nyomban átváltozzak, és segítsek a bajbajutott embereken. Én bizonytalanul, de megnyomtam a nyakláncban lévő kék követ. Hatalmas fény kápráztatta szemeimet, de még olyan fény, amit még egész életemben nem is láttam. Átváltozásom után az egész testemet sárga ruha fedte, és az arcomon maszk volt. A derekamon volt egy öv, amihez három kicsi sárga labda volt hozzácsatolva. Eléggé furcsának véltem ezt, de most sürgetett az idő. Ki kell találnom, hogy hogyan mentek meg ennyi embert egyes egyedül. Pár percen belül, a gondolkodásomat félbeszakítva teremt mellettem egy kék ruhás lány, akinek kettő szalag volt a kezében. Furcsán nézett ki, de az jobban megnyugtatott, hogy van egy társam.

      -  Hé sárga ruhás lány! De tényleg jól el vagy, mert a bent lévő embereknek segítség kéne. Szóval vagy segítesz, vagy jobb ha elmész. - morcosan nézett rám, mire én bólintottam. - Maradok! Kell neked épp elég segítség. - mondtam, amire ő elmosolyodott, de ez nem tartott sokáig, mert mellettünk landolt még kettő lány. Az egyik barna ruhát viselt, a másik meg fehéret. Szóval négyen vagyunk. Nekem labdák a fegyvereim, a többinek meg szalag, legyező és bot.  De most komolyan! Mire megyünk az ilyen fegyverekkel tűz ellen? Amikor már nyakig a pácban voltunk, nekem támadt egy ötletem, amit azonnal meg is osztottam velük.

      -  Víz! - mondtam szinte már kiabálva.

      -  Mi? - kérdezték egyszerre meglepődve.

     -  A víz üti a tüzet. Szóval szükségünk lesz vízre. - mondtam, majd a kék ruhás lányra mutattam. - Te! Mivel neked kék a ruhád, gondolom víz erőd van. - mondtam, de ő megrázta a fejét.

     -  De... Én nem tudom használni. - mondta bizonytalanul, de én csak, akkor is bólogattam jelezvén, hogy menni fog. A fegyvereink csak jók valamire. Egyszer csak gondoltam egyet és feldobtam a labdát az égre, mert lehet, hogy történni fog valami. Hirtelen a labda helyébe egy vizes flakon lépett. Szóval a labdám arra képes, hogy, amikor gondolok egy tárgyra, akkor azzá változik át. Odadobtam a vizes flakont a kék ruhás lánynak.

        -  Ti mennyetek és mentsétek ki az embereket az épületből mi eloltjuk a tüzet. - mondtam, majd a fehér és a barna ruhás lány az emberek segítségére sietett.

       -  És ezzel a kis üveggel, hogyan oltsam el a vizet?

     -  Te tudod irányítani a szalagokkal. - közelebb mentem hozzá. - Menni fog! - biztattam, aztán elvettem tőle a vizes flakont és kiöntöttem a benne lévő vizet belőle. Ő felemelte a szalagjait és elkezdte pörgetni a levegőben. A víz felemelkedett és egyre több lett belőle. Hirtelen a víz szétoszlott és a tűz is elállt. Szóval ő mozgatni tudja a vizet, de nekem is tudnom kell valamit a fénnyel. Nem tudom, hogy miért, de feldobtam az egyik labdát és ezt mondtam: Fénylő nap! - ebben a pillanatban a fény elárasztott mindent és minden ember és a többi hőst is kijuttatott az épületből, szóval nyugodtam mondhatjuk azt, hogy minden visszatért a régi kerékvágásba.

     Négyen összepacsiztunk, aztán mindenki ment a maga dolgára. Mivel a mai tanítási nap elmaradt hamarabb értem haza. Sőt, majdnem az egész napot otthon töltöttem. Szóval, hogy összefoglaljam a, mai nap történéseit, hős lettem, és három társammal helyettesítem, azokat a hősöket, akiknek egy évvel ezelőtt nyoma veszett. De van még valami... Egy kérdés még mindig nem hagy nyugodni. Most komolyan! Vajon mi történhetett velük? Én vajon miért pont én lettem az egyik hős? Egyre csak gyűlnek a kérdések és nem kapok rájuk választ, de Suny tudja, hogy mi történhetett. Mivel furdalt a kíváncsiság, ezért rákérdeztem.

       -  Miért pont én? - kíváncsi arccal néztem rá, de úgy tűnt, hogy nem akar válaszolni.

       -  Ezt, hogy érted? - kérdéssel, kérdésre felelt. Más szóval tereli a témát, de én nem engedek.

   -  Miért pont én lettem a kiválasztott? Miért álmodok az elődeimről? Mi közöm van Katicabogárhoz, és Fekete Macskához? - mondtam haragosan, és most már komolyabban néztem rá.

        -  Az első kérdésre nem válaszolok, mert még nincs itt az ideje. Túl gyenge vagy hozzá. A második kérdésedre még én sem tudom a választ. A harmadikra pedig igen válaszolok, de... - ahogy ezt kimondta az arca bizonytalanná vált.

       -  Mi, de? Kérlek folytasd! - erőltettem tovább.

       -  Te nem véletlenül jöttél Párizsba... - mondta, majd közelebb jött és az arca komolyabbá vált. - Miranda! Te vagy az egyetlen esély arra, hogy megmentsd Katicabogarat és Fekete Macskát...