01.Fejezet ---> Amikor a rossz ismét felülkerekedett a jón

    -  Csodálatos Katicabogár! - és ezzel a mondattal ,Katicáék, végleg legyőzték a gonosz ellenfelüket Halálfejet.

    Párizs városában pedig újra béke és nyugalom uralkodott. A lakosok mostantól, azzal a gondolattal feküdnek le, hogy a gonosz végleg eltűnt Párizs utcáiról. A várost teljes boldogság uralja, Katicabogár és Fekete Macska, pedig híresebbek voltak, mint valaha. Mivel a jó győzedelmeskedett a lakosok megengedhettek maguknak egy kis szórakozást a Polgármester, jóvoltából. Este, pontosabban hét órakor kezdődik az úgy nevezett ünnepély, ahol a fő vendégek Katicabogár és Fekete Macska.

   Eközben Marinette gondosan rakott rendet szobájában. Az a furcsa, hogy még nem tudott semmit az ünnepségről. Amikor már elintézte a reggeli teendőit, tudatlanul bekapcsolta a tévét.

A tévében éppen híradó ment az esti ünnepségről:

    -   Kedves nézőink! Szeretettel tájékoztatjuk önöket, hogy Katicabogár és Fekete Macska újfent megmentették szeretett városunkat. Ám valami megváltozott, most immár véglegesen legyőzték városunk megtorlóját vagy ismertebb nevén Halálfejet. Azért, hogy megköszönjük a két hős eddigi tetteit, ünnepséget rendezünk számukra, ahova meghíjuk Párizs lakosait is és a hősöket is. - folytathatta volna a hír közlését, de Marinette váratlanul kikapcsolta a tévét. Tikki nem értette, hogy miért csinálta ezt, ezért rá is kérdezett:

     -  Ez meg miért csináltad? - kérdezte kíváncsian a meglepődött kwami.

     -  Azért, mert nem volt kedvem tovább hallgatni. Emlékszel, amikor, azért voltam kiborulva, mert attól féltem, hogy mi lesz akkor, amikor végleg legyőzzük Halálfejet. Na ez megtörtént! Most meg, azért vagyok kiborulva, mert Macska rá fog jönni, arra, hogy ki vagyok valójában. - mondta Marinette ijedten, majd leborult az ágyára. Kwamija mellérepült, gyorsan forgatva a szemét, majd megszólalt:

     -  Marinette... - repült a vállára. - Egyszer mindennek eljön az ideje. Egyszer valóban elé kell, majd állnod és elmondanod az igazat, de ha még nem állsz készen rá, akkor nem kell.

      -  De Macska ugyan úgy megérdemli a választ, mint amennyire én félek.

     -  Igazad van, de ő nem kényszerítene erre. Szóval, amíg nem kéri azt, hogy válasz addig nem kell
.

   Marinette tovább töprengett a helyes döntésen, amíg választásra nem jutott. Eldöntötte, hogy akármi is történik, Macska, megérdemli az igazságot. De ugyan úgy Adrien sem volt különb. Ő is ugyan úgy félt az igazságtól. De ő nem a következményeitől félt hanem, attól, hogy mi lesz abban a pillanatban.

   Mi lesz ha egy olyan lány van a maszk alatt, akire nem is gondolt. Hát jól gondolta, mert az igazságot egyikőjük sem ismerte. Egy óra múlva mind a ketten ugyan azzal a hangulattal indultak el az utolsó tanítás napjukra.

    Marinette legjobb barátnőjével Alyával találkozott, Adrien, pedig jó cimborájával Ninóval futott össze. Útközben találkoztak és így négyesben mentek be az iskolába, s kezdetét vette az első tanóra. Az első óra a matek volt, ahol megírták az év végi témazárót. Sokan úgy vélték, hogy sikerülni fog, de sokan meg nem. A második óra kettő testnevelés volt, ahol teljesen kifáradtak a tanulók, mert megint egész órán futás volt, pár szünettel. A következő kettő magyar, majd földrajz volt. A nap fele teljes pihenéssel telt. Marinette és Adrien fejében csak az járt, hogy ki lehet a másik.

    A nap megint csak hamar eltelt és az emberek már azt vették észre, hogy hat óra van már, mint egy óra múlva kezdődik az ünnepség Katicabogár és Fekete Macska tiszteletére. Ők is nagyon izgultak.

* Marinette / Katicabogár szemszög: *

     -  Te jó ég! Mit fog mondani? Mi lesz? - kérdeztem aggódott arccal kicsi kwamimtól.

     -  Semmi nem lesz. Rájön, arra, hogy ki vagy és te is, arra, hogy ki ő.

     -  Hogy lehetsz ilyen optimista?

     -  Csak ne az eszedre hallgass, hanem a szívedre és minden rendbe fog jönni.

     -  Ezt honnan veszed?

     -  Meglepődnél ha tudnád, hogy miken mentem keresztül. - mondta boldogan Tikki.

* Adrien / Fekete Macska szemszög:*

    -  Ma meg fogom kérdezni. Rá akarok jönni, hogy ki ő. - mondtam sajtot evő kwamimnak.

     -  Sok sikert hozzá. - mondta Plagg gúnyos hangon.

     -  Ezt most miért mondod?

     -  Ő a Katicabogár az egyik legerősebb és legravaszabb szuperhős. Szerinted ha egy gonosz nem tud túljárni az eszén neked sikerülni fog?

     -  Igen.

     -  És ezt honnan veszed?

     -  Onnan, hogy a szeretet mindent legyőz... Még őt is. - mondtam komolyan.

(Írói szemszög:)
    Marinette és Adrien felkészültek az ünnepségre. Katicabogárként és Fekete Macskaként hagyták el otthonukat.

   Amikor az ünnepség elkezdődött boldogan fogadták a város hőseit. Mindenki boldog volt. Boldogság lepte minden egyes lakos lelkét, ahogyan a hősökét is, de még mindig nem tudták, hogy ki a másik. Lehet, hogy nem derült fény a titokra, de az egymás iránt érzett szeretetük sokkal közelebb hozta egymáshoz őket, mint hitték és ezt a lelkük mélyén is tudják. Miután vége lett az úgynevezett lakodalomnak, Macska még utoljára próbálkozott:

     -  Katica várj!!!-megfogta a csuklóját és magához húzta.

     .-  Győztünk, de még mindig nem tudom, hogy ki vagy. Szeretném tudni, hogy ki van a maszk alatt. - mondta Macska meggyőzően. 

     -  Sajnálom, de nem.....-fejezte be volna a mondatát Katica, amikor Macska közbeszólt. 

    -  Fogalmad sincsen róla, hogy már mióta próbálkozok, azért, hogy elnyerjem a szívedet. Mit kell tennem még, hogy megismerhesselek? Találkozásunk óta csak annyit kérek, hogy mutasd meg magad. - mondta és elengedte Katica kezét. 

    -  Rendben éjfélkor találkozzunk az Eiffel torony előtt. - mondta, majd elváltak útjaik. Marinette engedett, Adrien meg felbátorodott. Eljött az a pillanat, amire ők már nagyon régóta vágytak. 

    Eltelt pár óra. Sőt már tizenkettő óra volt és mielőtt az óra két mutatója egybe ért volna Katica és Macska odaértek az Eiffel toronyhoz. Katica, Macskára pillantott... Mind a kettőjük fejében az járt, hogy most mi lesz?