02.Fejezet--> Új hely, s egy váratlan esemény

     -  Emlékszel arra, amikor először találkoztunk? Akkor még egy olyan lány voltam, aki mindentől fél és egyedül nem megy semmire. Amikor nem vagyok Katica, akkor ilyen lány vagyok, de amikor már hősként lépek az emberek elé, egy magabiztos lány vagyok, akit még én sem láttam. Szóval még ha álarc nélkül is ismerjük egymást lehet, hogy csalódni fogsz. - mondta Katica, majd Macskának adott szót, aki először bizonytalan arcot vágott, de rájött, hogy erre nincsen semmi szükség, mert ha ő is elfogadja társát, akkor Katica is elfogadja őt.

     -  Igen emlékszem arra a napra, amikor találkoztunk, amikor megláttalak. Akkor még nem volt véleményem rólad, hisz még nem tudtam, hogy mire vagy képes. Akkor, amikor először mentettük meg Párizst, akkor megfogadtam, hogy mindenáron kitartok melletted és, hogy mindig is szeretni foglak. Ez minden, amit el akarok mondani és tudd, hogy nem fogok csalódni. - mondta Macska miközben Katicát bámulta, aki a fülbevalójáért nyúlt. Macska is készen állt lehúzni a gyűrűjét, de valami megakadályozta őket. Ez egy borzalmas átok kezdete, ami elválasztja őket egymástól hosszú időre, s a titok, ami ki akart derülni örökre rejtve marad. Következményeket is hagy maga után...

* 3 hónappal később*

      -  Kedves nézőink! Szomorúan tájékoztatjuk önöket, hogy a fiatal, Marinette Dupain Cheng, és a híres divattervező fia, Adrien Agreste, még három hónap elteltével sem kerültek elő, de mindent megteszünk annak érdekében, hogy rövidesen előkerüljenek. - amikor, Marinette, szülei végignézték a híradót, kikapcsolták a tévét és keservesen sírni kezdtek.

     Kivételesen, Gabriel Agreste, is a nyilvánosság elé ment személyesen, hogy segítsen előkeríteni szeretett fiát. Arra még senki nem jött rá, hogyha a hősökkel együtt, Marinettnek és Adriennek, is nyoma veszett, akkor ők maguk a hősök. A városban mindenki a keresésüknek szentelte idejét, de nem kerültek elő. Marinette legjobb barátnője, Alya is eltöprengett rajta, hogy vajon mi történhetett barátnőjével. Rövidesen depresszióba esett és a Katicablogot is abbahagyta. Nem hallott már három hónapja semmit barátnőjéről, és a hősökről sem. Ő is keresésükre indult miközben találkozott, Marinette, szüleivel, akik szintén aggódva keresték lányukat.

      -  Alya... Te is jöttél segíteni előkeríteni őket? - mondták szipogva Marinette szülei.

      -  Igen. Ez természetes. - mondta Alya, majd megfordult. Látta, hogy a híradós nő megint a keresésről számol be Párizs polgárainak. Hirtelen megjelent Gabriel Agreste is személyesen.

      -  Á Gabriel Agreste... Van valami mondanivalója a nézőknek? - kérdezte, majd Gabriel kikapta a kezéből a mikrofont és hangosan kiabálni kezdett.

    -  Na idefigyeljenek! Akárki is rabolta el a fiamat rögtön adja vissza! - kiabálta, majd elment.

      A tévé előtt ülő összes ember meg megszeppenve bámulta a képernyőt. A keresésen egész Párizst végigfésülték, de megint sikertelenül jártak. Immár a tizedik alkalommal keresték őket, de megint elbuktak. Most már végleg feladták, hogy valaha a nyomukra bukkannak. Szóval vége. Véglegesen is eltűntnek nyilvánították őket, ami a szeretteiknek fájdalmas lépés. Senki nem tudott beletörődni ebbe. Egy hónap elteltével csak romlott a helyzet, míg nem jutottak arra a döntésre, hogy egyszerűen csak elfelejtik őket. A hónapok során új gonoszok bukkantak fel Franciaország területén, legfőképpen Párizsban.

      Mivel már nem voltak hősök, akik megvédjék az embereket, Fu mester, arra a döntésre jutott, hogy itt az ideje felébreszteni a természet négy ősi elemét a béke és nyugalom érdekében.

     -  Mester?

     -  Igen Wayzz?

     -  Biztosan ezt akarod?

    -  Igen. Csak ők tudják felszabadítani Katicabogarat és Fekete Macskát...

      Azzal, Fu mester, egy hosszú imával felszabadította a természet négy ősi elemét, amely négy lány életét fogja fenekestül felforgatni...

     Egy év elteltével Párizs lakosai, hatalmas megrázkódtatáson mentek keresztül, de most mégis egy virágzó paradicsommá vált. A lakosok száma egyre nőtt, ami segítette elfelejteni Marinettet és Adrient. Csak úgy, mint Katicabogarat és Fekete Macskát. A napokban négy új lány bukkant fel a városban, akik Marinették egykori iskolájukba iratkoztak be. Most épen az iskolások a nyári vakációt élvezik, amikor a szülök a munkájukra koncentrálnak. Ahogy az idő csak repült már az évnyitó kezdeténél tartunk. A múltról már senki nem beszél, hanem mindenki a jövőjével törődik.

* Miranda szemszöge:*

     A nyár elején, egy számomra teljesen ismeretlen városba költöztünk. Ez a város a szüleim és a nővérem által kedvelt hely, ami nem más, mint Párizs. Egyes helyeken a szerelem szimbólumaként is ábrázolják, de egy magamfajta tizenhat éves lányt most nem a szerelem érdekel, hanem a kalandvágy. Mindig is szerettem új dolgokat felfedezni... Most itt az ideje. Nem volt nehéz otthagyni az otthonomat, mert velem volt a családom, és a három legjobb barátnőm. Az anyukám tanár, az apukám festő. A nővérem elköltözött tőlünk még évekkel ezelőtt Németországba. Az első a család és aztán a barátok. Barátság mi? Bőven van, de az a három lány, aki velem tartott egy új városba... Rájuk lehet azt mondani, hogy ők a legjobb barátaim. Roxy az én szintén kalandvágyó barátnőm. Vele ezért vagyok pontosabban jóban, mert ez az, ami igazán összetart minket. Aztán ott van az én okos, de mégis érdekes barátnőm, aki bármit megtenne a szeretteiért. És végül Annabell, aki a legmegértőbb mind közül. Ő volt az, aki mindenben támogatott egész idáig... Ő a legfontosabb számomra. Most, hogy túltettük magunkat a bemutatkozáson jöjjek én. Én, akire mindenki azt mondja, hogy titokzatos és nem lehet vele szót érteni. Legyen elég annyi, hogy egy élettel teli lány vagyok, aki most él igazán.

     Éppen az új iskolámba tartok három barátnőmmel, hogy megtapasztaljuk a Párizsi életet. Amikor beértünk elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment a maga dolgára. Bementem volna az épületbe, amikor az utamat állta egy szőke hajú, drága ruhákat viselő lány. Személy szerint elkerültem volna.

       -  Szóval te vagy az új csaj. Üdv a nevem Chloé Bourgeois. - mutatkozott be Mrs. tökély.

      -  Igen én vagyok az új csaj, de a barátnőimet se hagyd ki! A nevem Miranda és lehet, hogy nem ismerlek, de ordít rólad, hogy el vagy szállva magadtól és én ebből nem kérek. - kiabáltam rá és otthagytam.

      Lehet, hogy nem ismerem és rossz, hogy alapból elítélem, de már találkoztam olyanokkal, mint ő és nincsen jó tapasztalatom. Békén is hagyhat engem és a barátnőimet is véglegesen. Az elrohanásom után, barátnőimmel az igazgatóhoz siettünk, hogy tudassuk vele, hogy az új diákok megérkeztek. Amint tudattuk ezt vele indultunk a matek órára. Jött a testnevelés, a földrajz, a fizika és a többi, s már azon kaptunk a fejünket, hogy már a fél nap is eltelt.

     Vége van az első iskolai napomnak, ami zökkenőmentesen telt el. Egy rövid beszélgetés után elbúcsúztam a barátnőimtől és hazafelé vettem az irányt. Amint hazaértem egy fénylő doboz hullott le az égből, ami, majdnem engem is eltalált. Felvettem és kinyitottam, majd hatalmas sárga fénytől káprázott a szemem. Egy kicsiny állatka vette át a helyét, amiről még azt sem tudtam, hogy micsoda.

        -  Mi vagy te? Vagy ki vagy te? - amint ezek a kérdések elhagyták a számat, ő közelebb jött és szóra nyitotta száját....