06. Fejezet ---> Mielőtt lesújt a múlt

Egy nap elteltével valami megváltozott. Valamiért nem bízom meg annyira benne, mert rossz érzésem van a jövőjével kapcsolatban. A nap fele eltelt, amíg én iskolában voltam ő otthon kuksolt. Ma nem volt semmi bevetés, ezért iskola után rögtön hazafelé vettem az irányt. Marinette kint várt a kapu előtt. Szerintem látta, valahogy megingott felé a bizalmam. Amint rögtön odaértem hozzá, ő felém fordult. - Tudom, hogy neked furcsa ez a helyet, de én sem érzek másként. Tudom, hogy az elődöddel nem szívesen barátkozol, de elárulok valami. - mondta, majd közelebb jött. - Az elődöd vagyok... A barátod... - amikor ezt kimondta valami azt sugallta, hogyha nem bízok benne, akkor nagy hibát követek el. Mivel nem jutottam szóhoz, egyszerűen csak megöleltem. Belátom, ha barátságot kezdeményez felém, akkor adnom kell neki egy esélyt. Bíznom kell benne, mert a bizalom fontos. Bementünk a házba, én pedig elkezdtem megcsinálni a leckémet. Nem volt nehéz, de mégis elgondolkodtató. Amíg én írtam a leckémet, addig Marinette egy blogot nézegetett. Egy ideig csak néztem, hogy mit csinál, de aztán közelebb mentem hozzá és ő felém fordult. - A blog szerkesztője Alya. - sóhajtott és folytatta. - Ő volt a legjobb barátnőm, aki mindenkinél jobban megértett, de egyben ő Katica bolond is. Vele nem tudtam megbeszélni ezt az egészet, mert leleplezném magamat. Idehoztál, ezzel hatalmas kockázatot vállaltál, és egyben egy nagy tehert vettél le a vállamról... Ez nagyon sokat jelent nekem. - mondta, aztán egy gyors mozdulattal megölelt és én is őt. Most már látom, hogy érdemes bízni benne, ezért kiérdemelte a bizalmamat. Ő tényleg a barátom és legalább megtudjuk beszélni egymással ezeket a hős dolgokat. Egy ideig beszélgettünk, aztán elkezdtem tovább csinálni a leckémet, ő pedig visszament a képernyő elé. Egy kis idő múlva lefeküdt aludni, én meg folytattam a leckémet. Maga a lecke könnyű volt, de nehéz volt úgy csinálni, hogy máshol jár az agyam. Fél órával később már készen lettem vele, de akkor már nyolc óra volt. Csak úgy könnyedén elterültem az ágyamon, hogy elgondolkozzak azon, ami az elmúlt napokban fontos eseményként szerepelt az életemben. Párizsba költözésen után, egyik napról a másikra egy igazi szuperhős vállt belőlem, akinek társaival együtt embereket kell mentenie. Később kiderül, hogy nekem kell megmentenem azt a két hőst, akik még előttem(és a társaim előtt) mentették meg Párizst a gonosztevőktől. Aztán, amikor már azt hiszem, hogy nincs más, akkor elutazok Németországba, ahol olyasvalakivel találkozom, akiről azt hittem, hogy nincs többé( vagyis eltűnt). Találkoztam Katicával, és rájöttem az igazságra is. Kiderítettem, hogy Katicabogár és Fekete Macska nem más, mint Marinette Dupain- Cheng és Adrien Agreste. Az igazság kiderülése után egy hatalmas terhet vettem magamra, miszerint segítek Katicának / Marinettnek megtalálni Fekete Macskát. Magammal hoztam Párizsba, és most ott tartok, hogy összebarátkoztam vele. Most az lenne a következő lépés, hogy ki kéne találni, hogy hol lehet Fekete Macska.  Ha Katica Németországban kóborolt, akkor ő hol? - folytathattam volna az elmélkedést, de már annyira elálmosodtam, hogy magától lecsukódott a szemem. Most megint álmodtam valamit, de az nem olyan volt, mint a többi. Megint Katicát és Macskát láttam, de most egymáshoz beszéltek és ezt hallottam is.

  -  Emlékszel arra, amikor először találkoztunk? Akkor még egy olyan lány voltam, aki mindentől fél és egyedül nem megy semmire. Amikor nem vagyok Katica, akkor ilyen lány vagyok, de amikor már hősként lépek az emberek elé, egy magabiztos lány vagyok, akit még én sem láttam. Szóval még ha álarc nélkül is ismerjük egymást lehet, hogy csalódni fogsz. - mondta Katica, majd Macskának adott szót, aki először bizonytalan arcot vágott, de rájött, hogy erre nincsen semmi szükség, mert ha ő is elfogadja társát, akkor Katica is elfogadja őt.

  -  Igen emlékszem arra a napra, amikor találkoztunk, amikor megláttalak. Akkor még nem volt véleményem rólad, hisz még nem tudtam, hogy mire vagy képes. Akkor, amikor először mentettük meg Párizst, akkor megfogadtam, hogy mindenáron kitartok melletted és, hogy mindig is szeretni foglak. Ez minden, amit el akarok mondani és tudd, hogy nem fogok csalódni. - mondta Macska miközben Katicát bámulta, aki a fülbevalójáért nyúlt. Macska is készen ált lehúzni a gyűrűjét, de valami megakadályozta őket. Ezután már nem láttam többet, mert felébredtem. Ránéztem az órámra, ami reggel öt órát mutatott, ami azt jelenti, hogy még három óra van az iskola kezdetéig. Eldöntöttem, hogy Marinettnek nem fogok szólni az álmaimról, mert most csak még jobban bekavarna. Még mindig furdalta egy kérdés az oldalamat, amire mihamarabb választ kell találni. Az a kérdés, hogy hol lehet Fekete Macska? Ha Katica Németországban volt, akkor Macska is egy Európai városban lesz. Szóval Halálfej így választotta el őket? Talán Adrien és Marinette után is érdeklődnöm kéne. Persze mind ezt a tudta nélkül fogom csinálni. Lehet, hogy egyszer, majd rá fog jönni, de az nem most lesz. Ahhoz, hogy megtaláljam Macskát, ahhoz be kéne járnom egész Európát. Miért pont Németországban volt Katica? Kell lennie valamilyen összefüggésnek.... Valamilyen kiindulópontnak... Nincs semmi, amin elindulhatnék vagy csak azt én nem veszem észre? Ha valahogy rájöhetnék, hogy hol van, akkor levehetném azt a terhet a vállamról, amit Marinette át adott. Az a lényeg, hogy most nem adhatom fel. Még pár percig ezen gondolkodtam, aztán megszólalt az ébresztő órám. Jelezte, hogy itt az ideje felkelni. Egy kicsit még az ágyban maradtam, aztán felkeltem és átöltöztem. Amikor már elintéztem minden reggeli teendőmet, akkor összepakoltam a táskámat. Mielőtt elindultam volna még odamentem, Marinetthez, aki láthatóan álmost volt, de még ébren találtam. Ő felém fordult én, pedig a fülébe súgtam valamit. - Későn jövök ne várj meg. - bólogatott, majd a szemei lecsukódtak és tovább aludt. Azért mondtam neki ezt, mert most kérdezősködök, kiderítek dolgokat Katicáról / Marinettről és Fekete Macskáról / Adrienről. Amint kimentem a kapun tüzet észleltem a környéken. Szintén abban a pillanatban valami elsuhant a fejem felett. Először megijedtem, de aztán észbe kaptam és rögtön tudtam, hogy át kell változnom. Gyorsan elfutottam egy oszlop mögé és megnyomtam a kék követ a nyakláncomban, amitől nagy fényt követően egy szempillantás alatt át is változtam. Végigszemléltem, a már másodjára látott hős ruhámat. Csak, hogy tisztázzuk ezek, azok a képességek, amikkel megvédhetem magamat: egy három labda, ami átváltozik azzá, amivé szeretném, ha feldobom nagy fényt követően minden visszaáll a régi kerékvágásba. Elkezdtem futni és abban a pillanatban eszembe jutott, hogy hogyan közlekedhetnék gyorsabban. Marinett is Katicaként jojóval közlekedik, ezért nem lenne baj ha én is így cselekednék. Kezembe fogtam az egyik labdámat, ami átváltozott egy hasonló jojóvá, mint amit Marinette / Katica használ. De ez sárga volt. Lendítettem egyet vele és az egyik vége a kezemben, a másik vége, pedig egy magas háznak a kéményén volt. Simán elrugaszkodtam a földtől, és amikor már észbe kaptam a ház tetején találtam magamat. A sárkány a parkban volt és a társaim is ott voltak, de én nem. Egy mozdulattal megint lendítettem és a segítségével a kék ruhás lány mellett értem földet. Nem köszöntek nekem így én sem köszöntem nekik. Helyette mind a négyen az ellenségre koncentráltunk, aki jóval nagyobb nálunk. A barna ruhás lány egyszer csak elfutott, de nem tudom, hogy miért. Mi hárman utána futottunk, azért, hogy senki se maradjon egyedül. Egy utcában megállt és elkezdett beszélni hozzánk. - Na jó. Valahogy le kellene győznünk ezt a sárkányt, de ahhoz össze kell fognunk. Két lehetőségünk van. Mint tudjuk tud repülni és tüzet köpni ezért a víz ellene a legnagyobb megoldás. És, mint tudjuk köztünk van olyan, aki jól bánik vele. - mondta, kacsintott, aztán folytatta. - Aztán van még egy lehetőségünk, ami szintén praktikusnak bizonyul. Ellene fordíthatnánk a saját fegyverét. Köztünk szintén van olyan, aki irányítani tudja a meleg fényt, mármint a napot. Szóval bármit is tegyünk maradjuk együtt! - mondta, majd mindannyian visszamentünk a parkba, de a sárkány már nem volt ott. Elkezdtünk ötletelni, hogy mi legyen és, hogyan győzzük le. Megbeszéltünk, azt, hogy kinek mi az ereje és hogy hogyan fogjuk legyőzni. A többiek ereje ezek:

  1. Nap: Fegyver: Három labda, ami bármivé át tud alakulni. Erő: Fényt kibocsátani.

 2. Szél: Fegyver: Négy legyező, aminek a segítségével lehet repülni. Erő: Tárgyak mozgatása.

 3. Föld: Fegyver: Kettő bot, ami szétszedhető és hosszúra megnyúlik. Erő: A földet irányítani

 4. Víz: Fegyver: Kettő szalag, ami irányítja a vizet és hosszúra megnyílik. Erő: A vízzel csodákat művelni. Mivel most már tudtuk, hogy kinek milyen ereje van így készen álltunk arra, hogy legyőzzük az új ellenfelünket. Mind a négyen elkezdtük keresni a sárkányt, majd amikor már feladtuk volna egy hangos sikoltást hallottunk. Mindannyian elkezdtünk futni a sikoly irányába. Gyorsan megtaláltuk a helyszínt, mert az emberek jajveszékelve futottak ki az utcából, menedéket keresni. Pillanatok alatt odaértünk. A sárkány torkából feljövő tűz egy egész házat eltalált, ami nagy kárt okozott. A fehér ruhás, és a barna ruhás lány elterelte a figyelmüket. Úgy csinálták, ahogy nem hittem volna: a szél erő segítségével a sárkány felemelkedett, majd le és egy helyben maradt. Nem tudott mozdulni.És a föld erő segítségével a föld besüppedt alatta a föld, aminek a segítségével fogságba esett. Egyszer csak a két lány talizmánja elkezdett pittyegni, ami az jelentette, hogy mindjárt vissza fognak változni. Varjuk csak... Miért ilyen hamar? Lehet azért, mert az erejüket felhasználták, amitől a talizmán ereje lemerül. Ők ketten egy szempillantás alatt eltűntek. A kék ruhás lánnyal így ketten maradtunk, ami azt jelenti, hogy minél hamarabb le kell, hogy győzzük. Mivel a sárkány most fogságban volt így nekünk nagyobb előnyünk volt vele szemben. Elkezdtem felé futni, és a jojó segítségével még jobban lefogni, de nem sikerült, mert a szájával elkapta és egy mozdulattal magához rántott. Már én is fogságban voltam. A kék ruhás lány csak állt, mert most sehogy sem tudott segíteni nekem, mert akkor őt is elkapná. Abban a pillanatban felé kiáltottam. - Menny és hozz segítséget. Addig megoldom. - mondtam, majd gyorsan elfutott. Hosszú pillanatokig csak néztem a sárkányt, majd egyszer csak arra eszméltem, hogy kinyitja a száját, amiben pillanatok alatt tűz fog keletkezni. A fény egyre magasabb volt. Az életemmel játszok. Próbáltam mocorogni, de a lábával leszorított ezért nem mentem olyan sokra vele. Amikor már azt hittem, hogy itt a vég meghallottam egy aprócska hangot a fejemben, miszerint a saját fegyverét használjam fel ellene. Mivel az egyik karomat nem szította le, ezért a labdámért nyúltam, amit a mozdulattal a sárkány felé dobtam és nagy fény keletkezett tőle. Amikor felpillantottam már minden rendben volt és a sárkány eltűnt, mert megtaláltam a gyenge pontját. Pillanatok alatt minden vissza állt a régi kerékvágásba. Emiatt a támadás miatt, az iskola ma is elmaradt. Ezt jól tudtam, ezért hazafelé vettem az irányt, de eszembe jutott, hogy még kérdezősködnöm kéne. Inkább tovább mentem és eldöntöttem, hogy inkább ezt holnap csinálom, majd meg. Pillanatok alatt haza értem. Marinette megint a kapuban várt. Nem biztos, hogy sejti, hogy miben mesterkedek, de a mai bevetést elmeséltem neki. Egész nap beszélgettünk, ami azt jelenti, hogy egyre jobban kezdünk megbarátkozni egymással és magával a helyzettel is. Amikor már majdnem mindent megbeszéltünk Marinette egy olyan témát hozott elő, amiről még nem szeretnék vele beszélgetni.

  -  És kiderítettél már valamit Fekete Macskáról? - maga a kérdés már nem hangzott biztatónak, mert még semmit sem derítettem ki. Láthatóan Macska fontos neki, de amíg nem tudok meg valami fontosat, ami elindíthat egy ponton, hogy kideríthessem merre van az ő társa, addig terelem a témát.

  -  Tudod most nincs kedvem erről beszélni. Majd valamikor máskor beszéljük ezt meg... Addig is kérlek ejtsük ezt a témát. - és, akkor eszembe jutott, hogy mi lenne ha felkeresném a barátnőjét. - Amúgy hol találhatom meg a barátnődet, akiről meséltél?

  -  Mért akarod megkeresni? Na jó mindegy a neve Alya Césaire és Collége Francoise Dupount tanulója. Ott mindenképpen megtalálod és ha nem bánod most lefekszem. - mondta nagy hangnemben, mintha ez a kérdés érzékenyül érintené. Idő közben hazajöttek a szüleim, akik még mindig furcsállták, hogy itt van. Amikor már mindenki mindennel készen volt, lefeküdtünk aludni. Ami aggasztó volt, hogy furcsa álmokat álmodok, de még mindig nem tudom, hogy miért. Holnap megkeresem Marinette barátnőjét Alyát, hogy meséljen róluk. Ki fogom deríteni, hogy hol van Fekete Macska. Ha már megtudtam róluk egy pár dolgot, akkor ki kéne derítenem, hogy hol van Macska. De, hogy csináljam? Ha bármi értelme is lenne, hogy Marinette pont Németországban kóborolt Katicaként, akkor tudnám, hogy mi az. Macska is valahol Németországban van? Vagy talán máshol? Mindent egyedül kell kiderítenem és ez már kiakaszt. Egyedül vagyok, és segítsék kell. Ha feladom azzal a gyengeségemet mutatom, de ha nem adom fel, akkor így is, úgy is összeesem. Ezért kell valakinek ezt elmondanom, vagy valahogy segítséget kérnem. Ha tovább folytatom, akkor előbb utóbb bajok lesznek. Valahogyan ki kell bírnom. egyszer csak elálmosodtam ezért lefeküdtem aludni. Most nem álmodtam semmit, de valamitől még is felriadtam. Amikor kinyitottam a szememet Marinettet láttam magam előtt. El kell mondanom neki, ezeket az álmokat.

  -  Miranda! Mi a baj? - kérdezte ijedten.
  -  Álmodok rólad és egy fiúról, Katicáról és Macskáról. Mi ez az egész? - kérdeztem tőle, amire ijedten nézett rám, de válaszolt. - A múltam...

----------------------------------------------------------------

Nosz sziasztok. Bocsi, hogy ilyen sokáig kellett várni a részre, de nem volt időm nagyon. Köszönöm az eddigi kommenteket, visszajelzéseket. Ezek nagyon jól esnek. Remélem, hogy nem okozok ezzel a résszel csalódást, mert szerintem nem sikeredett olyan jóra. Egy hét múlva hozom a következő részt addig is sziasztok :)

05. Fejezet ---> Az elődöd... a barátod...

    Az interneten rákerestem Párizs eltűnt embereinek listájára, és csak kettő nevet adott ki, és róluk két képet. Egy lány név és egy fiú név. Marinette Dupain-Cheng, és Adrien Agreste volt a listán, és pont ugyan olyan személyek voltak a képen, akiket az álmomban láttam. Ők is eltűntek... Katicáék is... És, akkor összeállt a kép.

   -  Katicabogár és Fekete Macska nem más, mint Marinette Dupain-Cheng és Adrien Agreste. - mondtam sokkolt arccal.

    A kimondott szavak, a szívem mélyébe hatolva hatottak rám. Hirtelen mindent megértettem... Társak voltak harcokban, barátok az életben, de egymás tudta nélkül ismerték egymást. Egy évvel ezelőtt győzték le az ellenfelüket, de ő visszavágás képen csinált valamit, amitől eltűntek egymás mellől.. Majd egy év elteltével jöttem én, és még három hős, akik az egyetlen esély arra, hogy ők megmeneküljenek, de egy valamit nem értek. Ha Katicabogár itt Németországban kóborol, akkor hol lehet Fekete Macska? Ahhoz, hogy ezt a kérdést sikerüljön megoldanom, ahhoz beszélnem kell azzal, aki ezt az egész kérdést az eszembe juttatta. Beszélnem kell Katicával. Akárhol is van meg kell találnom még most. De, hogyan találjam meg őt? - folytattam volna tovább, de a nővérem szakított ki a gondolkozásból.

    - Hé Miranda! Nem akarsz elmenni valahova? - mondta, amire én bólintottam. 

    Felvettünk mind a ketten egy kabátot, és elindultunk az ottani parkba sétálni. Az őszi szellő a nyári melegre emlékeztetett. A fénylő nap aranyló sugarai beborítják Németországnak az egész területét. Kár, hogy már nincsen nyár, mert már azon kaptam a fejemet, hogy az iskola első hetének a végénél tartunk, ami nagy idő nekem. Kb. tizenöt perce sétáltunk, amikor megjelent egy rabló, aki elkapta a nővérem táskáját, majd elkezdett futni. Gyorsan elfutottam, aztán átváltoztam és úgy próbáltam elkapni a rablót, de ő kicselezett, aztán, pedig elfutott. Vagyis elakart futni, de megjelent Katicabogár és elkapta a rablót és odaadta a nővéremnek a táskát, majd elfutott. Én követtem, de szem elől tévesztettem, majd, amikor megakartam fordulni megjelent előttem, amitől őszintén kirázott a hideg.

    

    -  Ki vagy te és mit akarsz tőlem? - kérdezte komoly arccal, amire én elkezdtem hozzá beszélni. - Nézd Katica tudok rólad elég dolgot, hogy megkérdezzem, hogy mi történt. Szóval mi történt veled?

 - Elmondom, de előbb kérdeznék valamit. Ha tudsz dolgokat rólam, akkor ki vagyok a maszk mögött? Mi az igazi nevem? - a kérdésre rögtön tudtam a választ, ezért kerek perec kimondtam: A neved Marinette Dupain-Cheng. Erre a mondatra sokkolt arccal nézett rám, amire én elkezdtem közelebb menni hozzá, de ő csak hátrált tőlem, mert meg volt lepődve, hogy vagyon, hogy a csudába is jöhettem rá a féltve őrzött titkára? Egy szó! Ész. 

    Ő elakart futni, de mielőtt ezt megtehette volna még utoljára mondtam valamit, ami lehet, hogy maradásra bírja. Ezt mondtam: Segítek megtalálni Fekete Macskát! - a szavaimra megtorpant, megfordult, de elkezdett csipogni a fülbevalója, ezért elfutott egy mellettünk lévő sikátorba. Nem haboztam, nem követni őt. Utána futottam és Katicabogár helyett az imént emlegetett, Marinette Dupain- Cheng állt előttem, aki elkezdett közelebb jönni felém. Megnyomtam a nyakláncomat, ezzel azt szerettem volna kifejezni, hogy bízzon meg bennem, cserébe én is megbízom benne. Én végigszemléltem őt, ő, pedig végigszemlélt engem. Csak néztünk és néztünk egymást... Megláttam a kicsi katica kwamiját, aki nem értette ezt az egészet. Az én kwamim is előbújt, de pár perc múlva elbújtak. Marinette szóra akarta nyitni a száját, de a nővérem hangját hallottam, aki éppen engem keresett. Odaért a sikátorba és meglátott engem, és az ijedt Marinettet, aki elakart menni, de én megfogtam  a kezét. Nem akarom, hogy megint elmenjen, ezért azt mondtam a nővéremnek, hogy ő az egyik távoli barátnőm, akit el kéne vinni Párizsba. Amikor a szüleim egy munka ügy miatt visszamentek Párizsba, és nekem csak este kell visszamennem, ezért Marinettet is magammal vihetem. A szüleim ezt nem díjaznák, de a nővérem engedi, hogy önállóan döntsek. Most jelenleg hazafelé megyünk hármasban, de, Marinettel, még mindig nem tudtam négyszemközt beszélgetni. Ahogy a nővérem otthona felé közeledtünk, egyre jobban kezdett tudatosulni bennem, hogy a szuperhős elődömet készülöm hazavinni az otthonába, ahonnan az ellenfele kergette el. Hosszú húsz perc után hazaértünk, ahol a nővérem elénk tolta a bőröndömet és közölte, hogy siessünk, mert nemsokára indul a busz. Kettesben Marinettel elindultunk a busz felé. Egész úton egy árva szót sem váltottunk egymással, de, amikor meg odaértünk ő megint elakart menni. Megfogtam a karját jelezvén, hogy nem lesz semmi baj. Hosszú várakozás után felszálltunk a buszra és három óra az odaút. Még mindig nem szóltunk egymáshoz, de most jelen pillanatban nem ez izgat a legjobban. Egy kérdés még felmerült bennem... Mi lesz ha meglátják az egy éve eltűnt, Marinettet, Párizs utcáin sétálni? Mi lenne ha átalakítanánk egy kicsit? Ez az! Átalakítom és így nem fogják felismerni. Elmélkedésem közben Marinett megfogta a kezmet és hozzám szólt. - Te ezt mégis, hogy gondoltad? Mi lesz ha felismernek? Nem akarok újra eltűnni. Ugye meg tudod ezt oldani? - kérdezte, amire biztató arccal bólintottam. Három órával később leszálltunk a buszról és készen álltunk az otthonomba menni. Úgy gondolom, hogy jobb lenne, hogyha hősként látnának minket, ezért megfogtam a karját és a női vécébe rángattam be gyorsan.

Amikor már beértünk és nem volt ott senki sem, megnyomtam a nyakláncomat, és nagy citrom sárgás fényt követően már át is változtam, amire ő kinyitotta a táskáját és belőle kirepült a kicsi katica kwami. Először furcsán néztem rá, de hasonló volt, mint az én kwamim, ezért nem izgatott. Hosszú bámulás után a kicsi kwami megszólalt:

  - Szia! Én vagyok a katica kwami, de gondolom ezt már tudod, ezért csak bemutatkozok. A nevem Tikky. - én is bemutatkoztam neki, és pár perc múlva Marinette felkiáltott: Tikky pöttyöket fel! - mondta, majd nagy fényt követően átváltozott, ami nekem valami fantasztikus volt.

- Mennyünk! Ha hozzád értünk mindent elmondok. - súgta Marinette a fülembe, és mind a ketten kiszaladtunk a vécéből. Láttam, hogy neki van egy jojója, ami szerintem jó fegyver, és hatalmas távolságokat lehet vele megtenni. Mivel a labdámat át tudom változtatni akármivé, ezért feldobtam a három közül az egyiket, és átváltozott egy ugyanolyan jojóvá, mint amilyen az övé. Először furcsán nézett rám, de aztán megértette és elmosolyodott. Kifutottunk a épületből és elkezdtünk futni. A jojóval először egy kicsit nehéz úgy mondva közlekedni, de aztán fantasztikus élményben lehet részünk. Úgy, mint a szél egy hatalmas fuvallatként, csak úgy átsuhantunk Párizs városának házai felett. Nagyon szép volt a látvány. Amikor már közel voltunk az otthonomhoz visszaváltoztunk és a házam felé vettük az irányt. A szüleim otthon voltak, és azt az ötlet futott át rajtam, hogy mi lenne, ha azt mondanám a szüleimnek, hogy ő egy cserediák és nálunk aludhatna, de inkább maradok annál, hogy ő egy barátnőm és egy kis ideig nálunk aludhatna. Ezt is mondtam nekik és megengedték, hogy pár napot nálunk lehet, de csak pár napot. Felmentünk a szobámba és elkezdtünk beszélgetni. Ő elmesélte, hogy az élete nagy része miből is állt.

 - Szóval kezdjük az elején. A nevem Marinette Dupain- Cheng és tizenhét éves vagyok. Egészen tizenhat éves koromig egy teljesen átlagos, félős, és végtelenül ügyetlen lány voltam, de egyszer csak megváltozott valami. Találkoztam Tikkyvel, aki egy katica kwami. Általa lettem Katicabogár, aki társával Fekete Macskával menti meg Párizst. Szóval a társam Fekete Macska, aki szerelmes Katicába, de én folyton visszautasítom őt, mert én valaki másba vagyok szerelmes. A fiú neve Adrien Agreste, akinél egy szemernyi esélyem sincs. Vagyis ezt éreztem, addig amíg Katica nem lettem, mert ez segített egy kicsit felbátorodni. - mondta érthetően. Abban a pillanatban az egész dolog összeállt. Marinette, Katicabogárként szerelmes Adrienbe, aki igazából Fekete Macska, és aki szerelmes Katicába. Egymás tudta nélkül szerelmesek egymásba? Te jó ég ez teljes mértékben összezavar. Nem fogom feladni! Muszáj őket összehoznom, mert egymásnak vannak teremtve...

* 1 nappal később *

Egy nap elteltével valami megváltozott. Valamiért nem bízom meg annyira benne, mert rossz érzésem van a jövőjével kapcsolatban. A nap fele eltelt, amíg én iskolában voltam ő otthon kuksolt. Ma nem volt semmi bevetés, ezért iskola után rögtön hazafelé vettem az irányt. Marinette kint várt a kapu előtt. Szerintem látta, hogy megingott felé a bizalmam. Amint rögtön odaértem hozzá, ő felém fordult. - Tudom, hogy neked furcsa ez a helyet, de én sem érzek másként. Tudom, hogy az elődöddel nem szívesen barátkozol, de elárulok valami. - mondta, majd közelebb jött. - Az elődöd vagyok... A barátod...