Az egész Eiffel torony környékén csend honolt, mert minden egyes lakos a saját életét féltve keresett menedéket. Az eget teljes sötétség lepte. A város lakosainak felét Halálfej egy újabb akumatizált embere fogságban tartotta, így a hősökön múlik Párizs jövője...
A sötétség mindent beborított, de Katicabogarat és Fekete Macskát még nem kapták el. Az idő csak telt Katica meg tudta, hogy tennie kell valamit. Másodperceken belül felkiáltott: Szerencse talizmán! A jojója mellé egy esernyő került, amit teljesen feleslegesnek vélt, majd körbepillantott. Arcán a szokásos megfontoltságot lehetett észrevenni, mert látszott rajta, hogy van egy terve. Mikor már teljesen biztos volt benne, hogy mit akar tenni, elkezdett futni és a jojója segítségével az Eiffel torony tetején ért földet. Macska szokásosan követte partnerét, és most sem habozott így tenni. A két hős egymásra nézett, közben Katica bólintott egyet jelezvén, hogy Macska terelje el az ellenfél figyelmét. Macska hirtelen felkiáltott: Macskajaj! Valahogy el kellett érnie, hogy a sötétség rá figyeljen és ezzel időt nyerjen társának. Gyorsan kellett cselekednie. Leugrott a Eiffel toronyról és eldobott egy hamis gyűrűt, majd utána szaladt, mert az ellenség nem tudta, hogy az csak egy hamisítvány. A sötétségből egy fekete erős páncélzatú ember lépett elő. Macska szétporlasztotta a páncélját, ami helyett egy karkötő maradt. A hős megszerezte a karkötőt, amiben feltehetőleg az akuma bújt el és feldobta a levegőbe. Katica leugrott az Eiffel toronyról és sikerült megszereznie a karkötőt. Azért, hogy ne essen le kinyitotta az esernyőt és szép lassan földet ért. Szétszakította a karkötőt s helyébe egy kicsiny kékes pillangó lépett, amit Katica egy szempillantás alatt megtisztított. Feldobta az esernyőt és rózsaszínt fényt követően, minden visszaállt a régi kerékvágásba. Az emberek örültek, de Katicát már sehol sem lehetett látni, így Fekete Macska maradt ott a rengeteg emberrel, akik magyarázatot követeltek.
* Marinette / Katicabogár szemszöge:*
Egy szempillantás alatt eltűntem az emberi szempárok elől, mert a fülbevalóm jelzett, hogy mindjárt visszaváltozok. A jojómmal könnyen libbentem át Párizs házain, majd beugrottam a szobámba. Pár perc múlva az összes pötty eltűnt róla én pedig újra az emberi bőrömben éreztem magamat. Visszaváltozásom után Tikki a kezemben landolt és látszott rajta, hogy kivan fáradva és éhes.
- Marinette sürgősen kérek valami ennivalót. - nyöszörögte éhesen, miközben én leszaladtam a konyhába és felvittem neki egy kis tál kekszet. Miközben evett én bekapcsoltam a gépet és Alya blogját kezdtem fürkészni, ahol új videót tett fel, arról, hogy megint megmentettük Párizst.
Egyszer csak eltűnődtem azon, hogy még mennyi ideig fog ez az egész tartani, és, hogy mi lesz utána... Felfedem magam a lakosok előtt? Vagy csak Macska előtt? Bár ő tényleg megérdemli, hogy tudja az igazságot. Tartozom neki egy magyarázattal, mert ez nem maradhat annyiban. Nem bújhatok ki alóla.
- Min gondolkozol Marinette? - kérdezte tőlem kicsi kwamim, amire én igazán nem tudtam mit mondani. Elfordítottam a fejemet, de rájöttem, hogy pont előtte nem szabad titkolóznom.
- Szerinted mi lesz ha Macska rájön arra, hogy ki vagyok? Egyszer el kell mondanom neki.
- Mit súg most a szíved?
- Azt, hogy Marinetteként is, és Katicaként is jól járnék. Ezt mondanám ha egy ember fejével gondolkoznék, de ha egy hős fejével mondanám ezt az éretlen lenne. Mivel én Katicaként gondolkodok nem fedem fel magamat, mert ha az érzéseimre hallgatnék, akkor vesztenék.
- Igazad van. De nem kell mindig hősnek lenned. Egyszer Macska is rájön, hogy ki van Katica álarca mögött és, akkor kíváncsi leszek, hogy elé mersz- e állni és az érzéseidre hallgatni....
* Adrien / Fekete Macska szemszöge:*
Amikor Katica eltűnt a házak mögött én sem maradhattam ott, így az otthonom felé vettem az irányt. A botom segítségével haza ugráltam és pont akkor értem oda, amikor visszaváltoztam. Egy tálca sajt volt az asztalon, Plagg, pedig rögvest azt kezdte el enni. Már napok óta csak azon jár az eszem, hogy ki lehet Katica. Az, hogy ismerem vagy sem az mindegy. Valahogy rá kell jönnöm, hogy ki ő. Tudnom kell, hogy ki van a maszk alatt. Amikor már az utolsó falatot is benyomta hozzászóltam:
- Te már eltűnődtél azon, hogy ki lehet Katica?
- Nem. Neked Katica jár a fejedben, nekem meg a sajt.
- Persze neked mindig csak a hasadra kell gondolnod. Na jó mindegy... - mondtam neki, majd lefeküdtem aludni, mivel hamar eltelt a mai nap.
(Írói szemszög)
A mai nap is úgy indult, mint a többi, de valami megváltozott, valami, ami sorsfordító. Fényes nappalra virradt Párizs városa, ami boldogságot idézett elő, az emberek szemében, de az iskolásokéban nem.
- Gyerünk... gyerünk! Egy... kettő... Ne lazsáljatok! - kiabált a testnevelés tanárnő, majd leült a padra és nézte, ahogyan a tanítványai kifulladnak a futástól. Chloé szokásosan nem csinál semmit sem. Mivel Marinette megint elkésett a tesióráról a tanár plusz feladatot adott neki úgy, hogy megint megszívta. A testnevelés óra után jött a matek, a földrajz, majd mindenki azon kapta magát, hogy már a nap fele is eltelt.
Katicának és Fekete Macskának megint új ellenféllel akadt dolguk. Most egy lila emberrel akadt dolguk, aki a kezéből lila ködöt bocsát kil. Megint az a szokásos kérdés járt a fejükben: Az, hogy vajon hol is lehet az akuma? Egyikőjük sem tette fel a kérdést. Amikor Katica és Macska megpróbálták sarokba szorítani ellenfelüket, Macskát, beszippantotta a lila köd. Majdnem Katica is így járt, de ő mégis megúszta. Pár percen belül, mintha elájult volna. Amikor felébredt egy sötét helyen volt és csak egyetlen egy hangot hallott a fejében... Mintha halálfej lenne az: - Katica itt az utolsó esélyed. Vagy odaadod a talizmánodat vagy mindenki meghal, akit valaha is szerettél. - mondta a gonosz hang, majd Katica is visszatért a valóságba. Pár perc múlva felkiáltott: Szerencse talizmán! - miután ezt kimondta egy csúzli és három lövedék hullott a kezébe. Látszott rajta, hogy terve van. Hirtelen odakiáltott a lila emberhez:
- Hé Lilaság. Itt egy kis lövedék. - mondta, majd az egyik lövedékkel megpróbálta eltalálni a ruháján lévő brosst, de elhibázta, majd megpróbálta még egyszer, de megint nem sikerült neki. Harmadjára is megpróbálta, de ezúttal célba talált, és a bross egyszer csak leesett róla a földre. Már csak annyi dolga volt, hogy megszerezze a brosst. A jojójával magához húzta és rátaposott a brossra, amiből előbújt a kárt okozó akuma.
- Számodra vége a gonoszkodásnak - mondta. - Ideje, hogy megtisztulj! - azzal a jojó elkapta a pillangót. Miután megtisztította az akumát elrepült mellette az, immár végleg fehér kicsi pillangó.
- Csodálatos Katicabogár! - és ezzel a mondattal Katicáék végleg legyőzték a gonosz Haláfejet.
A sötétség mindent beborított, de Katicabogarat és Fekete Macskát még nem kapták el. Az idő csak telt Katica meg tudta, hogy tennie kell valamit. Másodperceken belül felkiáltott: Szerencse talizmán! A jojója mellé egy esernyő került, amit teljesen feleslegesnek vélt, majd körbepillantott. Arcán a szokásos megfontoltságot lehetett észrevenni, mert látszott rajta, hogy van egy terve. Mikor már teljesen biztos volt benne, hogy mit akar tenni, elkezdett futni és a jojója segítségével az Eiffel torony tetején ért földet. Macska szokásosan követte partnerét, és most sem habozott így tenni. A két hős egymásra nézett, közben Katica bólintott egyet jelezvén, hogy Macska terelje el az ellenfél figyelmét. Macska hirtelen felkiáltott: Macskajaj! Valahogy el kellett érnie, hogy a sötétség rá figyeljen és ezzel időt nyerjen társának. Gyorsan kellett cselekednie. Leugrott a Eiffel toronyról és eldobott egy hamis gyűrűt, majd utána szaladt, mert az ellenség nem tudta, hogy az csak egy hamisítvány. A sötétségből egy fekete erős páncélzatú ember lépett elő. Macska szétporlasztotta a páncélját, ami helyett egy karkötő maradt. A hős megszerezte a karkötőt, amiben feltehetőleg az akuma bújt el és feldobta a levegőbe. Katica leugrott az Eiffel toronyról és sikerült megszereznie a karkötőt. Azért, hogy ne essen le kinyitotta az esernyőt és szép lassan földet ért. Szétszakította a karkötőt s helyébe egy kicsiny kékes pillangó lépett, amit Katica egy szempillantás alatt megtisztított. Feldobta az esernyőt és rózsaszínt fényt követően, minden visszaállt a régi kerékvágásba. Az emberek örültek, de Katicát már sehol sem lehetett látni, így Fekete Macska maradt ott a rengeteg emberrel, akik magyarázatot követeltek.
* Marinette / Katicabogár szemszöge:*
Egy szempillantás alatt eltűntem az emberi szempárok elől, mert a fülbevalóm jelzett, hogy mindjárt visszaváltozok. A jojómmal könnyen libbentem át Párizs házain, majd beugrottam a szobámba. Pár perc múlva az összes pötty eltűnt róla én pedig újra az emberi bőrömben éreztem magamat. Visszaváltozásom után Tikki a kezemben landolt és látszott rajta, hogy kivan fáradva és éhes.
- Marinette sürgősen kérek valami ennivalót. - nyöszörögte éhesen, miközben én leszaladtam a konyhába és felvittem neki egy kis tál kekszet. Miközben evett én bekapcsoltam a gépet és Alya blogját kezdtem fürkészni, ahol új videót tett fel, arról, hogy megint megmentettük Párizst.
Egyszer csak eltűnődtem azon, hogy még mennyi ideig fog ez az egész tartani, és, hogy mi lesz utána... Felfedem magam a lakosok előtt? Vagy csak Macska előtt? Bár ő tényleg megérdemli, hogy tudja az igazságot. Tartozom neki egy magyarázattal, mert ez nem maradhat annyiban. Nem bújhatok ki alóla.
- Min gondolkozol Marinette? - kérdezte tőlem kicsi kwamim, amire én igazán nem tudtam mit mondani. Elfordítottam a fejemet, de rájöttem, hogy pont előtte nem szabad titkolóznom.
- Szerinted mi lesz ha Macska rájön arra, hogy ki vagyok? Egyszer el kell mondanom neki.
- Mit súg most a szíved?
- Azt, hogy Marinetteként is, és Katicaként is jól járnék. Ezt mondanám ha egy ember fejével gondolkoznék, de ha egy hős fejével mondanám ezt az éretlen lenne. Mivel én Katicaként gondolkodok nem fedem fel magamat, mert ha az érzéseimre hallgatnék, akkor vesztenék.
- Igazad van. De nem kell mindig hősnek lenned. Egyszer Macska is rájön, hogy ki van Katica álarca mögött és, akkor kíváncsi leszek, hogy elé mersz- e állni és az érzéseidre hallgatni....
* Adrien / Fekete Macska szemszöge:*
Amikor Katica eltűnt a házak mögött én sem maradhattam ott, így az otthonom felé vettem az irányt. A botom segítségével haza ugráltam és pont akkor értem oda, amikor visszaváltoztam. Egy tálca sajt volt az asztalon, Plagg, pedig rögvest azt kezdte el enni. Már napok óta csak azon jár az eszem, hogy ki lehet Katica. Az, hogy ismerem vagy sem az mindegy. Valahogy rá kell jönnöm, hogy ki ő. Tudnom kell, hogy ki van a maszk alatt. Amikor már az utolsó falatot is benyomta hozzászóltam:
- Te már eltűnődtél azon, hogy ki lehet Katica?
- Nem. Neked Katica jár a fejedben, nekem meg a sajt.
- Persze neked mindig csak a hasadra kell gondolnod. Na jó mindegy... - mondtam neki, majd lefeküdtem aludni, mivel hamar eltelt a mai nap.
(Írói szemszög)
A mai nap is úgy indult, mint a többi, de valami megváltozott, valami, ami sorsfordító. Fényes nappalra virradt Párizs városa, ami boldogságot idézett elő, az emberek szemében, de az iskolásokéban nem.
- Gyerünk... gyerünk! Egy... kettő... Ne lazsáljatok! - kiabált a testnevelés tanárnő, majd leült a padra és nézte, ahogyan a tanítványai kifulladnak a futástól. Chloé szokásosan nem csinál semmit sem. Mivel Marinette megint elkésett a tesióráról a tanár plusz feladatot adott neki úgy, hogy megint megszívta. A testnevelés óra után jött a matek, a földrajz, majd mindenki azon kapta magát, hogy már a nap fele is eltelt.
Katicának és Fekete Macskának megint új ellenféllel akadt dolguk. Most egy lila emberrel akadt dolguk, aki a kezéből lila ködöt bocsát kil. Megint az a szokásos kérdés járt a fejükben: Az, hogy vajon hol is lehet az akuma? Egyikőjük sem tette fel a kérdést. Amikor Katica és Macska megpróbálták sarokba szorítani ellenfelüket, Macskát, beszippantotta a lila köd. Majdnem Katica is így járt, de ő mégis megúszta. Pár percen belül, mintha elájult volna. Amikor felébredt egy sötét helyen volt és csak egyetlen egy hangot hallott a fejében... Mintha halálfej lenne az: - Katica itt az utolsó esélyed. Vagy odaadod a talizmánodat vagy mindenki meghal, akit valaha is szerettél. - mondta a gonosz hang, majd Katica is visszatért a valóságba. Pár perc múlva felkiáltott: Szerencse talizmán! - miután ezt kimondta egy csúzli és három lövedék hullott a kezébe. Látszott rajta, hogy terve van. Hirtelen odakiáltott a lila emberhez:
- Hé Lilaság. Itt egy kis lövedék. - mondta, majd az egyik lövedékkel megpróbálta eltalálni a ruháján lévő brosst, de elhibázta, majd megpróbálta még egyszer, de megint nem sikerült neki. Harmadjára is megpróbálta, de ezúttal célba talált, és a bross egyszer csak leesett róla a földre. Már csak annyi dolga volt, hogy megszerezze a brosst. A jojójával magához húzta és rátaposott a brossra, amiből előbújt a kárt okozó akuma.
- Számodra vége a gonoszkodásnak - mondta. - Ideje, hogy megtisztulj! - azzal a jojó elkapta a pillangót. Miután megtisztította az akumát elrepült mellette az, immár végleg fehér kicsi pillangó.
- Csodálatos Katicabogár! - és ezzel a mondattal Katicáék végleg legyőzték a gonosz Haláfejet.
